Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emléktábla avatás Bódi Magdolna tiszteletére

2010.07.18

Kép

Bódi Mária Magdolna élete

 

Kép

 

"A kis Szent Goretti Mária magyar mása. Élete - mely mindössze 24 év - a két világháború közti magyar katolikus lelkiség drága virága. Véres mártíriuma keresztes utunk jelképe. Hősi életáldozata jövőnk ígérete. Rövid pályafutása a tevékeny szeretet hőskölteménye. Halála méltó életéhez: meghalt, mert szerette az erényt és utálta a bűnt..."

Magdi szülei uradalmi cselédek voltak, akik vallásos nevelést nem kaptak. Az édesapa személyi iratainak hiányában szentségi, sőt polgári házasságot sem köthettek. 1921. augusztus 8-án született meg kislányuk Szigligeten, akit a badacsonytördemici templomban kereszteltek meg augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén. A leány a családban nem kapott buzgó vallásos nevelést, de az édesanya a gyermekeket rászoktatta a napi imádságra, s elküldte őket rendszeresen a templomba is. Magdi főként az iskolai hittanórákon tanulta az istenismeretet. Mikor 1934-ben Köveskálról Mámapusztára (Balatonfűzfő ősközségébe) költöztek, az ottani plébánosától kapott lelki fejlődését elősegítő vallásos könyvek révén egyre komolyabb hitbeli tudásra tett szert.

Már kisiskolásként kitűnt tehetsége a versmondásban, az éneklésben. A köveskáli katolikus iskolában gyakran mélyen átélt szavalataival szolgált a hazafias ünnepségeken, s vallásos témájú színdarabokban is szerepelt. Már kislányként nagy igyekezettel segített a háztartásban, a mezei munkában is jobb keze lett édesanyjának, aki korán észrevette hosszan tartó imádságait, apró önmegtagadásait. Mindenütt segített, ahol csak szükséget látott. Ezt a képességét, affinitását a testi-lelki rászorulók között édesanyjától örökölte, aki az utolsó falatját is odaadta volna a szegényeknek. Imaélete legerőteljesebben a mámapusztai időszakban bontakozott ki. Tizenhét éves volt, amikor Balatonfűzfőn népmissziót tartottak. Ekkor kezdett megvilágosodni előtte, hogy egészen Jézusé akar lenni. Vonzotta a szerzetesi élet - ebben azonban akadályt jelentett egyházjogilag törvénytelen származása. Fájó szívvel vette tudomásul, hogy az akkori rendi szabályok értelmében e vágyát nem követheti. Hamarosan a fűzfőgyártelepi Nitrokémia Ipartelepek munkásnője lett. Több műszakos beosztása ellenére megtalálta annak módját, hogy a helyi templomban naponta találkozzék a szentáldozásban az Úr Jézussal.

A gyárban gyakori volt a káromkodás, az ocsmány beszéd, sőt az egyházellenes, rágalmazó megnyilvánulás is. Munkatársai tapasztalhatták, hogy Magdi a saját személyét ért ugratásokra, melynek céltáblája vallásossága volt, talpraesetten, derűvel válaszol. Az egyházellenes vádakat biztos világnézeti tudással, okos érveléssel, de sohasem sértő módon cáfolta meg. Mivel magatartását a szelíd szerénység jellemezte, amelyhez kellő humor is járult, munkatársai ellenérzéseit a tisztelet váltotta fel. Jelenlétében vigyáztak szavaikra, s vezetői megbecsülték jó munkáját.

Hamarosan csinos nő lett Magdiból, akinek több kérője is volt. Mégsem a házasságot választotta. Húszévesen első zárt lelkigyakorlatán, Pécelen kellő megfontolás után 1941-ben szüzességi fogadalmat tett. Itt rebegte el titkos, nagy kérését Isten előtt: fiatalon halhasson meg, olyan halállal, mellyel példát adhat az ifjúságnak. Kongreganistává avatták. Sokféle szeretetszolgálattal igyekezett segíteni minden rászorulón. Ezek közé tartozott különböző gyűjtések megszervezése táborozásra, lelkigyakorlatra, az elsőáldozók reggelijének az előkészítése, szegény családok, betegek látogatása, segélyezése. Magdi ezekre a munkákra mindig önként jelentkezett. Miután elvégezte a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének vezetőképző tanfolyamát, nagylányokból kis csoportot szervezett. A szövetség szellemében az iparban dolgozó munkáslányokat öntudatos katolikus világnézetre nevelte. Ápolónői tanfolyamot is szervezett a lányok számára, melyen maga is részt vett. Csoportjával öregeket, kisgyermekes anyákat segítettek. Látogatták a füredi katonakórház sebesültjeit. Magdi családjával 1944-ben már Litéren lakott. A nők sorsáról aggasztó híreket hallva tisztaságuk megvédésére buzdította lánytársait, és elhatározta, hogy élete feláldozása árán is megtartja Jézusnak tett szüzességi fogadalmát. Ennek az ideje 1945. március 23-án jött el.

Az asszonyok az óvóhely lejáratában tartózkodtak, amikor két fegyveres szovjet katona érkezett. Egyikük megtámadta Magdit a bunkerban. Ő ellenállt, és a katonától megszabadulva menekülni igyekezett, miközben a bunker lejáratánál a többieket figyelmeztette felindult arccal, de nyugodt hangon: "Annuska, meneküljön, mert magán lesz a sor. Én már meghalok..." "Édesanyám, menjenek innen, én most már meghalok." Közben a túlsó kijáratnál megjelent a katona, dühös arccal. A szeme alatt vér szivárgott, Magdi védekezésének nyoma. Amikor Magdit az udvaron meglátta, azonnal lőtt. Vagy hat lövés fúródott Magdi hátába. A szemtanúk szerint az első lövésnél megállt, a másodiknál két karját az ég felé tárta, majd összezárta e szavakkal: "Uram, Királyom! Végy magadhoz!" Az utolsó golyó szíven találta.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.