Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Doni emléktúra

2010.01.18

Cikk forrása: Új Magyar Gárda Mozgalom, Vérbulcsú fiai százada Veszprém megye

 

 

Január 16-án került sor a Don-kanyarban elesett katonák emlékére szervezett megemlékezésre, és túrára, melyen pártolóink, és a mozgalomhoz csatlakozni kívánók is részt vettek.

A köveskáli alsó temetőben az Ismeretlen Magyar katona sírjánál kezdődött a megemlékezés, melyen Bertalan Csaba pártolónk nagyszerű történelmi előadással felidézte az 1942-43-as eseményeket, melyben a 2. magyar hadsereg darabokra szakadt, majd megsemmisült.

Az eredetileg több, mint kétszázezres hadsereg pusztulása a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartozik. Ezeket a szomorú napokat idézte fel Szűz Károly lelkipásztor is, aki elmesélte, hogy nem oly rég találkozott egy túlélővel. Ez a katona kérte, hogy a csodát, ami vele esett meg, adja tovább mindenkinek. Kérését megfogadva, én magam is továbbadom ezt a történetet: nem igen hitt a csodákban, de a Donnál megtapasztalta, hogy Isten nem hagyta magára a bajban, mikor eltalálta egy gránát repesze. Épp a szívét „vette célba” a gyilkos szilánk, de ingében tartott naplója felfogta azt. A naplójában volt egy kép, amely Máriát, és a kis Jézust ábrázolta. Ez a kép sértetlen maradt, itt megállt a repeszdarab.
Csoda volt ez, igazi csoda. Ott, a hóban, fagyban, a harcok közepette hinni kezdett benne. Rendületlenül hiszi a mai napig is –ahogyan mi gárdisták szintén-, hogy Magyarország, Mária országa történelmére, hőseire, több, mit ezer éves múltjára büszkén emlékező erős, egységes nemzet lesz újra! Ez a csoda is el fog érkezni!

A lelkipásztor örömét fejezte ki, hogy vannak olyanok – és egyre többen -, akik nem feledik a történelmet, nem feledik azokat, akik életüket adták a harcokban. A visszaemlékezések után közösen imádkoztunk az elesett
katonákért. A tiszteletadás koszorúzással ért véget.

A temetőből elindultunk Köveskálba, ahol megálltunk Rácz Gyula gárdista emléktáblája előtt, aki a Rongyos Gárda tagjaként harcolt a hazáért. A Magyar Hiszekegy imával tisztelegtünk emléke előtt, miután pártolónk felelevenítette a Rongyos Gárda történetét, és a soproni szavazás eseményeit.

Innen továbbindulva rövid, 7 km-es, jókedvű túra után megérkeztünk a kerekikáli templomromhoz.

A névadó falu okleveles említése 1292-ből maradt fenn. A templom 13. századi építmény, hajdan egyenes záródású szentéllyel, nyugati felében kegyúri karzattal állt. 1548-ban a törökök felégették, faluja elpusztult, és később már csak pusztaként népesült be. Századunkban a templomromot vincellérházzá alakították át. A falán található emléktáblát 1996-ban helyezték el.

Itt, a romok tövében tartott pártolónk egy történelmi áttekintést századunk névadójáról, Vérbulcsúról, és annak koráról.

Majd felkapaszkodtunk a néhány méterre lévő Kereki-dombra.
Ez a hely volt a honfoglaló Kál, majd később Vérbulcsú nemzettség szállásbirtokának központja, vagy téli szálláshelye. A hely érdekessége még, hogy ha alaposan körülnézünk a domb tetején, még nyomokban felfedezhetjük egy kettős földsánc maradványait, melyet a régészeti leletek kb. 3 ezer évvel ezelőttire datálnak. Kál horka nemzettségének szálláshelyére utal az is, hogy a közelben, Mintszentkállától északra, a Pogány-dűlőben feltárt X. századi temető 49 sírja, és a Szentbékkállától keletre eső töttöskáli lovas sírból előkerült kard is mind Kál horka korának emlékét őrzik. Innen visszamentünk a templom romjaihoz, majd megkoszorúztuk Vérbulcsú emlékét őrző táblát.

Megbeszéltük, hogy tavasszal újra eljövünk ide, rendbe tesszük az emlékhelyet, méltón ápolva névadónk egykori szálláshelyét.
Időközben besötétedett, így elindultunk visszafelé. Kihasználva az időt és az utat - egy kis gyakorlás nem árt címszóval -, volt egy kis menetgyakorlat énekléssel, egy kis erőltetett menet, egy kis futás… Így hamar visszaértünk a faluba, ahol bizony jól hangzott az aszfalton a bakancsok egyként való csattanása. A temetőbe való visszaérkezésünk után továbbmentünk - immár autókkal – Szentantalfára, ahol az állománygyűlésünket tartottuk. Ezúton is köszönjünk Bajtársunk édesanyjának a szíves vendéglátást! Miután megbeszéltük ügyes-bajos dolgainkat, előttünk álló feladatainkat, elindultunk haza.
Ismét egy tartalmas, remek napot tudhattunk magunk mögött. Bánhatja, aki nem jött el!

További képek a linkre kattintva megtekinthetőek:
http://www.magyargardaveszprem.eoldal.hu/fenykepek/megemlekezes/2010_-ja...

 

Jelentkezési lap

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.