Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Napi Evangélium Lk 6,6-11

2011.09.05

  Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani
  kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a
  farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán
  okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat.
  Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a
  középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem
  tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy
  pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez:
  „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre
  esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit
  tegyenek Jézussal.
 


  Elmélkedés:
  Jézus korában a szombati napon nem volt szabad dolgoznia senkinek, s ez
  a törvény elsősorban a fizikai munkára vonatkozott. Éppen ezért nehezen
  érthető számunkra, hogy egy beteg ember meggyógyítását miért lehetett
  olyan munkának vagy tevékenységnek tekinteni, amelyet nem volt szabad
  szombaton megtenni. A történet érdekessége, hogy esztelen haragra
  gerjednek a vádlók. Vajon miért?
  A béna ember meggyógyítása különleges abból a szempontból, hogy itt
  Jézus tulajdonképpen nem tesz semmit. Nem érinti meg a beteg testrészt,
  nem teszi kezét a betegre, nem alkalmaz semmilyen gyógyító formulát,
  mint más esetekben, sőt, még nem is imádkozik a gyógyítást megelőzően.
  Jézus tehát nem tesz semmit, amivel megszegné a szombatot, hanem csak
  egyszerűen azt mondja a betegnek, hogy nyújtsa ki a kezét, s amikor ő
  ezt megteszi, akkor bekövetkezik a csoda. Mivel Jézus nem tesz semmit,
  ezért „esztelen harag” szállja meg azokat, akik vádolni akarták.
  A történet emellett azt is tanítja, hogy emberi előírások nem
  akadályozhatják meg Jézus a jócselekedetek és gyógyítások
  végrehajtásában. Készek vagyunk-e a jótettekre?
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Uram, akarod a kezemet,
  hogy ez a nap a rászoruló szegények
  és betegek megsegítésével teljen el?
  Uram, neked adom ma a kezemet.
  Uram, akarod a lábamat,
  hogy a mai nap azok látogatásával teljen,
  akiknek barátra van szükségük?
  Uram, neked adom ma a lábamat.
  Uram, akarod a hangomat,
  hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal,
  akik a szeretet szavát szomjazzák?
  Uram, neked adom ma a hangomat.
  Uram, akarod a szívemet,
  hogy ez a nap a magányosok
  szeretetével múljon el,
  mert hiszen ők is emberek?
  Uram, ma neked adom a szívemet.
  Kalkuttai Boldog Teréz