Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Napi Evangélium Lk 6,1-5

2011.09.03

  Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között
  járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel
  morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek
  olyant, ami szombaton tilos?”
  Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor
  társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent
  kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak
  a papoknak lett volna szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia
  ura a szombatnak is.”
  Lk 6,1-5


  Elmélkedés:
  A szentírásban a szombat olyan munkaszüneti napot jelent, amelyet nem
  csak a pihenés szándékával, hanem vallási céllal tartanak meg. A
  Törvényben szigorú előírások szabályozták megtartását, szinte semmit
  sem volt szabad e a napon tenni, beleértve a legkisebb munkát is. Az
  Emberfia ura a szombatnak is – mondja Jézus, s azt akarja ezzel
  kifejezni, hogy a szeretet cselekedetei előbbre valóak a tilalmaknál,
  amelyek végső soron kárt okozhatnak. Az egykori szombat és jelen
  korunkban számunkra, keresztények számára a vasárnap megtartására is az
  vonatkozik, hogy a jézusi szeretetnek kell áthatnia. A vasárnap az
  istentiszteletnek, a felebaráti szeretet gyakorlásának és a pihenésnek
  a napja.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek
  mindent; alárendelem magam neked. Hagyom, hogy fájdalmaid és
  szenvedéseid teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és
  akaratodhoz simulva hagyatkozom terád.