Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Evangélium 18,21-35

2011.09.11

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
  vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
  hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
  hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart
  számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki
  tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
  megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és
  mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga
  leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent
  megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt
  még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik
  szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni
  kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és
  kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett,
  hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
  Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak.
  Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így
  szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden
  tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is
  megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És
  az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent,
  amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta
  szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
  Mt


  Elmélkedés:
  A megbocsátás szeretetből fakad
  Emlékszem egy tavaly decemberi híradásra, amely szerint az egyik bank
  elengedte azoknak az embereknek a hiteltartozását, akiknek házát
  Devecserben és Kolontáron elpusztította, teljesen megsemmisítette a
  vörösiszap áradat. A döntés 40-50 családot érintett. A pénzintézet
  szakemberei bizonyára világosan látták, hogy a teljes vagyonukat
  elvesztő emberektől és családoktól aligha tudják behajtani
  követelésüket, de mindenképpen nagylelkű volt a felajánlásuk, amellyel
  a földönfutóvá vált embereket segítették. Emlékeimben kutatva nem
  emlékszem rá, hogy ehhez hasonló eset történt volna a közelmúltban.
  Arról viszont nap mint nap hallhatunk a híradásokban, hogy a bank által
  megbízott végrehajtó a tartozás fejében értéktárgyakat foglal le
  valakinél, vagy a törvénytelen módon kölcsönöket adó uzsorások
  verőlegényei erőszakos eszközökkel hajtják be a tartozásokat. Elengedni
  a tartozást? Van ennek esélye a mai nehéz gazdasági helyzetben?
  Bizonyára kivétel nélkül minden devizahiteles örülne, ha a hitelintézet
  elengedné tartozását és országunk is jól járna, ha a külföldi hitelezők
  elengednék a magyar állam adósságát, de egyikre sincs esély.
  A mai elmélkedésben nem szeretnék tovább foglalkozni a gazdasági
  kérdésekkel, mert Jézusnak a mai evangéliumban hallott példabeszéde
  valójában nem gazdasági ügyről szól, még akkor sem, ha első pillantásra
  annak tűnik. A történetben egy nagylelkű királyról hallottunk, aki
  rendkívül nagy összegű tartozást engedett el egyik szolgájának. Ugyanez
  a szolga azonban rögtön ezt követően rendkívül szívtelennek bizonyul,
  mert egyik társától erőszakos módon követelte azt a kis összeget,
  amelyet kölcsönzött neki. Az evangélista nem csak az összegek közti
  nagy különbséget hangsúlyozza ki, hanem a kétféle magatartás, a
  nagylelkűség és a szívtelenség ellentétét is.
  A példabeszéd bevezetése, illetve lezárása egyértelműen elárulja
  számunkra, hogy nem pénzügyi tartozásról van szó. Péter apostol a
  megbocsátással kapcsolatban tesz fel Jézusnak egy kérdést arról, hogy
  hányszor kell megbocsátanunk az ellenünk vétkezőknek. E kérdésre
  válaszolva mondja el Jézus a példabeszédet az adósságot elengedő
  királyról, aki az irgalmas Atyát jelképezi. A történet
  végkövetkeztetése arra figyelmeztet minket, hogy az igazságos Istentől
  büntetésre számíthatunk, ha nem bocsátunk meg embertársainknak, miként
  az irgalmas Atya is megbocsát minden embernek. A példabeszéd elemei
  megfelelnek a biblia szóhasználatának, amely szerint a bűnös ember
  olyan adós, akinek Isten elengedi adósságát, amikor megbocsátja bűneit.
  A megbocsátás ingyenes, Isten irgalmasságának köszönhető. A bűnös
  tulajdonképpen nem érdemli meg az elengedést, amely Isten
  nagylelkűségéből fakad.
  Mindezek után még egy fontos dolgot kell látnunk. Jézus szavainak
  újdonsága abban áll, hogy az embernek utánoznia kell az irgalomban
  gazdag Istent. A mi Urunk emlékeztet rá, hogy Istennel való
  kapcsolatunkban újra és újra megtapasztalhatjuk az irgalmat, amelyet
  emberi kapcsolatainkban is gyakorolnunk kell. A harag, a bosszú, a
  megtorlás nem lehet jelen embertársainkkal való kapcsolatunkban, mert
  képmutatás volna részünkről Istentől gyógyulást kérni bűneinkre, ha
  szívünkben harag él felebarátunk iránt. Mennyire hazug és őszinteség
  nélküli volna, ha úgy esedeznénk Istenhez bűneink bocsánatáért, hogy
  közben mi talán éppen az igazságosságra hivatkozva követeljük az
  ellenünk vétők megbüntetését. A megbocsátás gyakorlása az Istenben való
  új élet lényeges eleme. És ez a megbocsátás fakadjon minden esetben
  igazi szeretetből, miként Isten is szeretetből bocsát meg nekünk.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A
  tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében
  éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Irgalmas jóságod és
  megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek
  legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi
  nagylelkűségre!