Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Evangélium Lk 8,16-18

2011.09.19

2011. szeptember 19. – Hétfő

  Jézus egyszer  így beszélt  tanítványaihoz: Ha  valaki lámpát  gyújt,  nem
  takarja le, vagy nem rejti az  ágy alá. Inkább felteszi a tartójára,  hogy
  aki belép  a  házba,  világosságot találjon.  Semmi  sincs  elrejtve,  ami
  nyilvánosságra ne  jutna; és  nincs olyan  titok, ami  ki ne  derülne,  és
  nyilvánvalóvá  ne   lenne.  Ügyeljetek   hát,  hogy   milyen   figyelemmel
  hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az
  még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.


  Elmélkedés:

  A  magvetőről  szóló  beszédet  követik  a  mai  rövid  jézusi   mondások,
  amelyeknek az  a  mondanivalója,  hogy nem  elég  csupán  hallgatni  Isten
  tanítását, hanem úgy kell arra  tekinteni, mint világosságra, amely  fényt
  hoz az ember életébe. Ha valaki nem ismeri fel az isteni szó minden embert
  megvilágosító erejét vagy  nem érti meg  azt, hogy ezt  tovább kell  adnia
  másoknak, akkor az egészet elveszítheti.
  Ez a  továbbadás  nem  olyan, ahogyan  négyévente  a  sportolók  egymásnak
  átnyújtják az olimpiai lángot, miután vitték egy darabon, s többé már  nem
  az övék, hanem olyan, ahogyan  adventben továbbadjuk másoknak a  betlehemi
  lángot, de  az  otthonunkban  továbbra  is  égve  marad.  Adjuk  tovább  a
  világosság szavát!
  © Horváth István Sándor
   
   

  Imádság:

  Ha  tanítás,  prédikálás  a  te  dolgod,  előbb  buzgón  tanulj,   mindent
  megtegyél: munkálkodj ügyesen  Isten szerint.  Úgy hirdesd  az igét,  hogy
  előbb te  azt megéld!  Ha nem  teszed, a  nép azt  látja! A  szavával  ezt
  hirdeti,  életében  amazt  teszi!  Szavad  bizony  gúnyt,  nevetést   kelt
  közöttük, nép fejet ráz, megvet: s igéd légbe zendült.
  Borromei Szent Károly