Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Evangélium Lk 10,17-24

2011.10.01


  A hetvenkét  tanítvány, akiket  Jézus az  evangélium hirdetésére  küldött,
  nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták  Jézusnak –, a te nevedre még  a
  gonosz lelkek  is engedelmeskedtek  nekünk.” Ő  így válaszolt:  „Láttam  a
  sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy
  kígyókon  és  skorpiókon  járjatok,  hogy  minden  ellenséges  erőn   úrrá
  legyetek: Semmi sem fog ártani  nektek. Mindazonáltal ne annak  örüljetek,
  hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy
  nevetek föl van írva a mennyben.”
  Abban az órában  Jézus felujjongott  a Szentlélekben,  és így  imádkozott:
  „Magasztallak téged, Atyám,  ég és  föld Ura, mivel  elrejtetted ezeket  a
  bölcsek és az  okosak elől,  és feltártad  az egyszerűeknek,  így van  ez,
  Atyám, mert így tetszett neked. Az  Atya mindent átadott nekem. Senki  más
  nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és  az Atyát sem ismeri más, csak a  Fiú,
  és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Jézus azután tanítványaihoz
  fordult, és így  szólt: „Boldog az  a szem, amely  látja, amit ti  láttok.
  Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok,
  de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”


  Elmélkedés:

  Az evangélium szerint a tanítványok  Jézus nevére számtalan csodát  tudtak
  tenni tanító útjuk során. Ők is  elismerik, hogy nem saját erejüknek  vagy
  különleges  képességüknek  köszönhető  mindez,  hanem  annak,  hogy  Jézus
  nevében cselekedtek. Megértették, hogy  amikor Jézus elküldte őket,  akkor
  nem azt kérte tőlük, hogy  önmagukról beszéljenek, hanem, hogy  mindarról,
  amit Jézustól tanultak.
  Keresztényként, és  Krisztus tanítványaiként  nekünk is  így kell  élnünk.
  Hiszen nem  a mi  személyünk  fontos, hanem  Jézusé. Neki  kell  állandóan
  növekedni bennünk, hogy az Ő  nevében hirdessük a szeretet lehetőségét  és
  felemelő erejét a reményvesztett embereknek. Új életmódot tanulunk,  Jézus
  életmódját. Új nevet kapunk, Krisztusét, ahogyan Kis Szent Teréz is  nevét
  viselte. Szent  Teréz  példáját is  követve,  ne csupán  a  nevünk  legyen
  krisztusi, hanem egész életünk és minden cselekedetünk!
  © Horváth István Sándor
   
   

  Imádság:

  Jézus, add, hogy  úgy szóljak mindig,  mintha ez lenne  az utolsó  szavam,
  amelyet kimondok! Add,  hogy mindig  úgy cselekedjem, mintha  ez lenne  az
  utolsó tettem, amelyet végbeviszek! Add, hogy úgy tudjak szenvedni mindig,
  mintha ez lenne  az utolsó gyötrelmem,  amelyet felajánlhatok Neked!  Add,
  hogy mindig úgy imádkozzam,  mintha ez lenne az  utolsó lehetőségem itt  a
  földön, hogy beszélgessek Veled!
  Chiara Lubich